Amint kiléptem a terem ajtaján megpillantottam Greget, aki a falnak támaszkodva várt rám, de nem láttam semmit sem a kezében.
-Sziaa!! -köszöntem Gregnek.
-Szia cicám! -fordult oda Greg, majd megölelt és egy puszit nyomott a nyakamra.
-Boldog valentín napot édes. -súgtam a fülébe. -Tessék! -mondtam, majd átnyújtottam az ajándékot.
-Ahw köszönöm Jenny. -mosolyogva lesett bele a kis táskába Greg, majd amikor meglátta az aláírást a mezen rámnézett. -Ez nagyon szuper! Lionel Messi? Annyira szeretlek..
-Én is szeretlek.. Örülök, ha tetszik. -mondtam mosolyogva.
-Igen, nagyon. -válaszolt Greg. -Sajnálom cica, de most mennem kell órára. Majd még beszélünk. -egy puszit nyomott a számra, majd elment.
Elindultam én is vissza a termembe, csalódott voltam. Reméltem, hogy Greg meglep valamivel. Igaza volt Sophie-nak, Greg nem túl kreatív ilyen téren, de azért arra, hogy semmit sem kapok egyátalán nem számítottam. Beértem az osztályba, ahol megláttam Dant. Gyorsan kikotortam a zsebemből a kis levelet, amit még matekon küldött nekem, és újra elolvastam. Dan azt írta, hogy tutira meg fogok lepődni, hát meg is lepődtem. Dan rám nézett, és rám mosolygott, de nem mosolyogtam vissza.
-Mi a baj csajszi? -jött oda Sophie.
-Semmi. -vágtam oda.
-Na, örült Greg?
-Örült.
-És te mit kaptál, mutasd már?!
-Semmit. -mondtam, és ledobtam magam a helyemre.
-Naa? -jött oda Dan vigyorogva.
-Mi naa? -böktem oda mogorván.
-Na, meglepődtél?
-A semmitől kellett volna meglepődnöm? Akkor igen, meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy fél év után nem kapok semmit valentinra a pasimtól. -válaszoltam, de láttam, hogy Dan még mindig vigyorog, Sophie pedig gondolkodik valamin.
-Hmm.. ezek szerint csak később kapod meg. -mondta Dan és otthagyott.
-Nyugi Jenny, Greg biztos készült valamivel, ha Dan tud róla. Szóval majd megkapod. Csak várj türelemmel. -mosolygott Sophie.
-Lehet, hogy igazad van. -láttam be.
-Nem lehet, hanem biztos. -öltelt meg, amikor becsengettek.
-Várj Jenny! -hallottam a legjobb barátnőm, Sophie hangját a hátam mögött.
-Szia csajszi! -fordultam hátra és vigyorogva köszöntem.
-Hmm, látom jól indult a napod, nem szoktál így vigyorogni. -nevetett Sophie.
-Hát, ma valahogy minden olyan..olyan..
-Tökéletes lesz?! -szakított félbe Sophie.
-Hát valahogy így, remélem Greg nem felejti el milyen nap van ma.
-Figyu csajszi, már egy hete azzal van tele a Facebook, hogy valentín nap így meg úgy, Gregnek pedig van szeme. Szerintem megnyugodhatsz, nem felejti el. -mosolygott, és megnyugodtam.
-Igazad van! -vigyorodtam el magam és bólintottam egyet -Kiváncsi vagy mit vettem neki?
-Igen, nagyon! Megmutatod? -nézett rám olyan ártatlan arccal, hogy nevetnem kellett. -Most mi van? -kérdezte értetlenül.
-Semmi, semmi.. csak az a.. -hangos nevetésben törtem ki.
-Na, mindegy. Mutasd már, mert megöl a kíváncsiság. -vágta rá.
-Majd megmutatom suliban, mert mindjárt ottvagyunk. -mondtam, és befordultunk a suli utcájába.
-Oké, de el ne felejtsd! -mosolygott Sophie. -Szerinted Greg mivel készül? Mert ugye fél év az fél év..
-Hát, ezen nem is gondolkodtam, hagyom magam meglepni.
-Jobb is, Greg nem az élénk fantáziájáról híres. Ne is gondolkodj, mert még valami nagy dolgot fogsz remélni, aztán csalódni fogsz. -nevetett gúnyosan.
-Majd meglátjuk..-mondtam durván, erre Sophie elhallgatott, érezhette, hogy nem esett valami jól a beszólása.
***
-Nézd Sophie! -böktem meg Sophiet, aki a mellettem levő széken ült.
-Woow! -lepődött meg Sophie, amikor előhúztam a Gregnek szánt ajándékot.
-Na? Mondj már valamit, szerinted tetszeni fog neki? -kérdeztem kiváncsian.
-Biztosan. -bólogatott, de láttam rajta, hogy nem hiszi el, hogy egy dedikált Lionel Messi mezt tart a kezében.
-Akkor jó. -mosolyogtam, mert nagyon örülem Sophie válaszának.
-Tudod, hogy Greg angol származása miatt imádja a focit, és Messit. De hogy sikerült megszerezned?
-Az titok. -öltöttem ki a nyelvem, mire Sophie elnevette magát, közben becsengettek.
***
Matek volt a második óránk, de nem tudtam figyelni, mert csak Greg járt a fejemben. Ránéztem az órára, és láttam, hogy már csak 15 perc és találkozom Greggel. Kezdtem izgatott lenni..
-Auu. -kaptam a fejemhez, majd megláttam a földre eső papírgalacsint.
-Tudod már mi az ajándékod Gregtől? -ez állt a levélben, amit Dan, Greg egyik haverja célzott a fejemhez.
-Nem, de majd a szünetben kiderül. -írtam le gyorsan, majd visszadobtam a Dan-nek.
-Hmm.. Meg fogsz lepődni, az biztos. -kaptam vissza a papírdarabkát.
-Remélem.. -kezdtem el a választ, de amikor meghallottam a csengőt gyorsan összegyűrtem a levelet és belegyűrtem a farmerom zsebébe.
-Figyu csajszi.. -szólt Sophie -ne izgulj már annyira, látni rajtad. Biztosan tetszeni fog neki az ajándék. -nyugtatott.
-Remélem, hogy igazad van. -mosolyodtam el magam. -Köszönöm. -mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Alap csajszi. -szólt utánam amikor elindultam az ajtó felé, és belecsípett a fenekembe.
-Tee! -fordultam vissza nevetve, tudtam hogy ő volt. Sophie hatalmas vigyorral az arcán kacsintott egyet, majd kiléptem az ajtón.